Mikor találkoztatok először? 
Peller Mariann: A nővérem, Anna öt éve játszott együtt Zolival, ott voltam én is a premieren. Aztán áradozva gratuláltam mindkettőjüknek, és ez minden premier alkalmával megismétlődött. Amikor felkértek A Nagy Duettre, s közölték, ő lesz a párom, felsóhajtottam, uramisten, de jó! 

Bereczki Zoltán: Nem emlékszem az első találkozásra. De arra már igen, hogy az ismeretség kellemes volt. Peller Anna humorát nagyon kedvelem, és amikor ők ketten Mariannal egy premierbulin elengedik magukat, a hatás megduplázódik. A Nagy Duettbe én szerettem volna őt partnernek. Láttam egy kis dalocskát is tőle a neten, és döntöttem. Ő lesz a partnerem, a harmadik adásig biztos eljutunk!

Rájuk haraptak Mariann és Zoltán párosa volt a legizgalmasabb Nagy Duett Fotó: Tumbász Hédi

Bántott, hogy csak második helyen végeztetek? 
P. M.: Mikor megmutatták, hogy mi vezetünk, odafordultam Zolihoz, és megkérdeztem: Fel vagy készülve mindenre?! Csak intett, hogy igen. Aztán jött az eredményhirdetés, és nem éreztem csalódást. Azért amikor hátraálltunk, a nyakába borultam Zolinak, és azt mondtam, ne haragudj rám, ha bármi is rajtam múlott! 
B. Z.: Nem mondom, hogy nem volt rossz, amikor nem mi nyertünk, de ez a csalódás öt percig tartott nálam. Édesanyámon láttam a kétségbeesést, s a kérdést, most mi lesz? Hát semmi, anyu, mondtam, az élet folytatódik tovább, megyünk a török étterembe vacsorázni!

Milyen volt az összecsiszolódás?
P. M.: Gyors, nagyon hatékony és döccenőmentes. Talán, ha egyszer durcáskodtam, amikor a döntő előtt hajnali egy órakor, amikor már a szemem sem tudtam nyitva tartani, Zoli kijelentette: na, most csináljuk meg még egyszer! Amúgy lelkesen lobogtam-pörögtem utána, igyekezvén felvenni a tempóját. 
B. Z.: Csiszolódásra nem volt szükség, ment minden a maga útján. Mariannban, persze, elsősorban a félelmei miatt, volt ellenállás. Nekem ezt kellett feloldanom. Balázs Klári szívesen élcelődött, hogy olyanok vagytok együtt, mint egy szerelmespár.

Nem szült ez féltékenységet otthon? 
P. M.: Bennünk nem merült fel ilyesmi, de az igaz, hogy a Michael Jackson-szám után az én drágámat többen is felhívták telefonon, és megkérdezték tőle: nincs valami rossz érzésed? A mi feladatunk az volt, hogy a daloktól függően megmutassuk a szerelmet, az összetartozást, a megcsalást, és még sok minden mást. Hitelesen. 
B. Z.: A feleségem, Szinetár Dóra is színész, tudja, mi miért történik a színpadon. Van egy feladat, és azt kell megoldani, tőlünk telhetően – és azon is túl – maximálisan.

Azért csak kialakult köztetek valamiféle barátság? Még akkor is, ha ezután sem Mariann vigyáz a Bereczki gyerekekre, Zoli pedig nem megy Mariann kedvesével focimecsre. 
P. M.: Ez ugyan nem lehetetlen, de nem erről van szó. Nekem Zoli ebben az erőteljes együttlétben, amelynek minden perce a munkáról szólt, olyanná vált, mintha a testvérem lenne. Kiderült, nagyon hasonlítunk egymásra, ugyanazokat a dolgokat szeretjük vagy utáljuk. Például imádjuk a rajzfilmeket, erről már úgy tudtunk beszélgetni, hogy elég volt egy vezérmondatot közölni, és máris röhögtünk. Zoli vigyázott rám, figyelt rám végig, és óvott is minden felesleges rossztól. 
B. Z.: Mariann félelmei és érzékenysége miatt sok olyasmit ismertem fel, amely belőlem eddig hiányzott. Megtanultam, miként lehet a szenvedélyességemet megőrizve kicsit lazábban dolgozni, és ez a jövőben minden munkatársam számára meglepő változás lesz.

Belejöttek Fekve is jól énekeltek